Chanson a párizsi szépasszonyokról

Szeress brit dámát: régi lordok

utódját, szeplőst, kékruhást:

vagy norvég lánnyal lesd a fjordok

fölött az őszi szélzúgást:

szeress szír asszonyt: lassú tánctól

vonagló, lomha kéjű nőt,

sápadt, görög szajhát Bizáncból,

arany-termekben vénülőt:

szeress nagymellű, lágy flamandot,

ki untan s lagymatag mozog:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.

Keresd szláv hitvesed szemében

alkony táján a nagy talányt:

ölelj cigánylotyót a réten,

szeress arab nőt, perzsa lányt,

borulj sudár, fehér hasára,

mely hűs, akár a gyík hasa:

hágj fel Madonnád ablakára

lajtorján május éjszaka:

hajolj mór rabnőd íriszére,

hol zöldessárga fény lobog:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.

Utazz s hajózd be mind a tengert,

kutass fel messze népeket,

imádj kígyójárású berbert,

kívánj nagylábú németet:

várd hölgyedet brokátruhában

Toledó őszi lombja közt,

vagy kurtizán a Szuburában

forgasson tejszín combja közt:

szeress zsidólányt, búst és édest,

mint május éji ó-borok:

nem csókol asszony úgy a földön,

mint a párizsi asszonyok.

Jegyzet:

Tudom, hogy vannak még ezerszám,

örmények, lappok, négerek,

sárgák, oly aprók, mint az öklöm,

s mindig csak csókra éhesek,

hinduk, litvánok, svédek, írek,

bretonok, szerbek, angolok;

de egy sem csókol úgy e földön,

mint a párizsi asszonyok.

(Budapest, 1935)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]