Ballada a kalózok szeretőjéről

Jennynek hívták, szőke volt és éhes, s a szállodában üveget mosott, hol elhamarkodott szeretkezések szagát árasztották a bútorok. S mikor szitkokkal teltek meg az éjek, s csiklandott ringyók részeg sikolyával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak, vagy hajnaltájt meleg vizet hozott: megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap markába titkon egy dénárt nyomott. Ilyenkor mindig némán megköszönte alázatosan vézna mosolyával, és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. És éjjel, ha kiment a folyosóra, egy-egy éhes hím gyakran rálesett, ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra teperte le: s ő mindent engedett. S mikor a férfi vállait harapta, s mellét kereste borgőzös szájával: ő a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S egy délben zaj támadt a tengerparton, s találgatták mindnyájan az okát, de ő felkacagott az utcasarkon, és még otthon is nevetett tovább. S hogy mosogatni hívták a konyhába, a tányérokat eltolta karjával – és a hajóra gondolt nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S mikor félreverték a vészharangot, s a kikötőben üvöltött a nép, ő lassan elfütyült egy hosszú tangót és hófehérre mosta a kezét, s új ruhájában a párkányra hágott, s a tengert nézte gonosz mosolyával, hol a város előtt egy hajó állott, nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte rőt bombákkal akkor a várfalat, és nem maradt, mikor leszállt az este, kastély a várban s ház a vár alatt, ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda, s bronzoszlop a helytartó szobrával, és nem maradt, csupán egy piszkos szálló nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal. De ő még mindig az ablaknál állott, s az éjszakába egy dalt énekelt, és reggel a matróznép partraszállott, és minden embert sorra láncra vert. És akkor a hajósok vezetője így szólt hozzá: „Kalózok szeretője, kit öljünk meg kívánságod szerint?” S ő azt felelte: „Mind!” S a tengerparton aznap alkonyatra minden fán ötven ember lebegett, és szemüket a héják csőre marta, mint lógombócot éhes verebek. S a hajó, míg a hullák rút farával halotti táncot járt az est szele, nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával eltűnt vele. (Budapest, 1934)