Ballada a múlt idők dámáiról
| Ha az útkereszten május alkonyatkor |
| én, a csavargó egy percre megállok: |
| akkor halkan megkérdem önmagamtól, |
| hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most? |
| Hol van Sabina, a szőke császárné, |
| aki előtt fél Róma térdepelt, |
| s hol a nimfa, ki a tó vizéből |
| fehér testének választ énekelt? |
| Hova lettek a csókok és a vágyak, |
| az alkonyattól piros szénaágyak, |
| a pásztorórák, a szerelmi szó? |
| De hova lett a tavalyi hó? |
|
| És aztán, napszálltakor, újra kérdem, |
| hogy szőke volt, vagy barna volt a lány, |
| kinek fehér válláért minden éjjel |
| felsírt a ciszternából Johanán? |
| Hol van a melle, mely kígyózva táncolt, |
| hol van az öle, melyen aranylánc volt, |
| s hol van teste, mely olyan halvány volt, |
| mint ezüsttükörben a liliom? |
| Hova lettek a csókok és a vágyak, |
| az alkonyattól narancs szénaágyak, |
| a pásztorórák, a szerelmi szó? |
| De hova lett a tavalyi hó? |
|
| Hol vannak a tébai királylányok, |
| s mellbimbóikról hova lett a rúzs, |
| s ámbrától még illatos múmiájuk |
| fehér csontjáról hova lett a hús? |
| S a szír nők, kik görög hajósok ölében |
| feküdtek tarka bambuszágyakon, |
| s a hetérák, kik kis mellüket nézve |
| álltak a korinthusi várfalon? |
| Hova lettek a csókok és a vágyak, |
| az alkonyattól sárga szénaágyak, |
| a pásztorórák, a szerelmi szó? |
| De hova lett a tavalyi hó? |
|
| Hol van Heloise, kiért a szarkofágban |
| Abelard szíve még most is dobog, |
| s hol van a szűz, akit Rouen várában |
| égettek meg nemrég az angolok? |
| Odaadnám érte fél életem: |
| ha a kezét kezembe tudnám venni, |
| s csak egyszer tudnék vele végigmenni |
| az alkonyattól lila réteken… |
| De nyomukat hiába kutatom, |
| mert hol van a fekete ugaron |
| a pásztoróra, a szerelmi szó? |
| De hova lett a tavalyi hó? |
|
Tanulságos utóirat
| Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz, |
| és nem tudod, hogy Pláton vén szamár, |
| s ha a parkban csiklandó nevetése |
| mögött nem érzed meg, hogy mire vár, |
| akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd, |
| hogy hova lett és kivel merre jár? |
| Mert megtudod, hogy a szerelmi szó |
| számodra volt – mint a tavalyi hó. |
|
|
|
|