Szonett egy mesekönyv elé
| E könyv elvisz a látható valóság |
| határán túl: az ólomkatonának |
| kigyúl a szíve; tündérek a rózsák |
| és lámpásával Aladdin csodákat |
|
| teremt. Mi itt történik, sose történt |
| s nem avul el mint a regények, másnap. |
| Kik ezt írták, magasabb, ősi törvényt |
| követtek és mélyebb rétegbe ástak. |
|
| Míg gyermek voltál, hallottad a fákat |
| s az őzeket beszélni. Egynek láttad |
| a mindenséget. Ki lopta el tőled |
|
| az összhangot? Meg akarod keresni? |
| Indulj el lelked ős-vizén evezni. |
| Tekints a mélybe. Dobd el eveződet. |
|
|
|