Buonaparte Ajaccióban, 1785
| Tizenöt éves lettem. Nagy családi |
| ünnepség volt. Anyám borral kínált, |
| Elisa tortát hozott be, míg bátyám |
| Guiseppe, kiből nápolyi királyt |
| csináltam később, ezt súgta fülembe: |
| – „Ginevra néni rólad kérdezett. |
| Iskolásoknak délidőben félfrank. |
| Próbáld ki. Nagy, intenzív élvezet. |
| Nesze öt centimes.” A néni tíz házra |
| lakott tőlünk. Ismertük, mert anyánk |
| barátnőihez tartozott s gyakran jött |
| haboskávéra. Jókedvű, nyalánk, |
| vastag asszony, szíves a kicsinyekhez. |
| Gyűjteni kezdtem a centimeket, |
| miket tejre s péterfillérre kaptam. |
| Egy nyári délben, rettentő meleg |
| napon, peckesen lementem az utcán |
| a nénihez. Most felnőtté leszek! |
| Kopogtam. – „Jöjj be!” hallatszott távolról. |
| Ginevra néni az ágyon hevert |
| áttetsző, csipkés ingben és csak éppen |
| futó pillantást vetett reám, mert |
| regényt olvasott. Sapkámmal kezemben |
| álltam s meghajtottam magam. Ilyen |
| meghajlást tőlem nem kapott apósom, |
| Ferenc császár sem. „Jöjj ide, szivem, |
| és számold le az éjjeliszekrényre |
| apródat.” Majd utasítást adott, |
| hogyan készítsem el a limonádét. |
| – „Jól van a mama?” s megsímogatott. |
| Behoztam. – „Ülj mellém, Napóleonka! |
| Hányadik vagy az osztályban? Igyál. |
| Szép gyöngytyúkotok hogy van? Megettétek! |
| Kedvencem, Paolina mit csinál? |
| Vetkezz, fiam”, szólt és közben feltolta |
| ingét nyakáig. Hasa hófehér |
| széles mezőnynek tűnt mint hadvezérek |
| előtt a sík, még üres csatatér. |
| Lent az erdőcske, hol a tartalékot |
| s a tűzérséget kell elrejtenem. |
| Köldöke nagylyuk mint a fürdőteknő |
| lefolyója. – „Bújj mellém, gyermekem, |
| ne lopd a napot.” Combja közé húzott, |
| de baljából mégse engedte el |
| a szerelmi regényt. Jobbja ölemben |
| keresgélt. – „Nem találom”, nevetett, |
| „aprócska még.” De aztán csak elkapta. |
| Hatalmas keblei fülem felett |
| hintáztak, zajló tengeren a bóják, |
| ő meg faromat fogta s mozgatott. |
| Megizzadtam. Kurta gyönyörűség volt, |
| és korántsem oly intenzív, ahogy |
| Giuseppe bátyám ígérte. Utána |
| megpaskolta arcomat kedvesen |
| s eltolt. Míg öltözködtem, hozzám fordult: |
| – „Íly hőségben se neked, se nekem |
| nem ér ez meg fél frankot. Számold vissza |
| felét s vásárolj cukorkát belőle |
| Paolinkának. Fogyassz sok osztrigát, |
| hogy huncutkád megnövekedjék tőle. |
| Kagyló, pacal, rák, sonka: mind igen jó. |
| Ha kinőtt néked, jöjj el, hogy megnézzem.” |
| Az ágyból csókra nyújtotta kacsóját, |
| és elmerült a szerelmi regényben. |
| Hazafelé nagyon elszontyolodtam. |
| Most tömhetem magamat osztrigával. |
| S ha mégsem nő meg? Őrmester leszek |
| s megtoldom sok-sok győzelmes csatával. |
|
|