Kínai vers: A rózsabárka

Az esti tenger álmodó borán úgy ring a bárka mint a kormorán. A parton állok. Szemem várva vár egy mosolyt onnan, hol a bárka jár. Kék árbocán, mely sápadt mint az ón fürtös mimózák csüggnek hervadón. Ruházatáról sejtem meg: ez ő. Kezében leng a selyem legyező. Egy rózsát ejtek el a víz felett, amit a tenger erre-arra vet, s talán, ha este fordul majd a szél: a rózsaszál a kék bárkához ér.