Barátnő barátnőjéhez

München, 1756
A Hét választóban szállt meg s azonnal
jelentkezik nálad. E levelet
– mert indiszkrét s feltör minden pecsétet –
a postakocsis viszi el neked.
Casanovának hívják. (Legalábbis
ezt állítja.) Meg hogy a szerelem
vezérli őt. Velencei kalandor.
Társalgása rendkívül szellemes.
Fél férjeinktől, hátha valamelyik
tőrt nyom mellébe, ahol nincs szíve.
A hencegést nem hagyja soha abba,
de tűrd el, mert pompás a pénisze.
Voltaképpen Pénisznek kéne írnom
nagybetűvel. Petyhüdten soha még
nem látta nő e mesteri szerszámot,
s milyen gyönyörű, milyen rózsakék!
Azt érzem, mikor altestembe fúrja,
hogy torkomig jön fel. Elolvadok,
berúgok tőle. Reggel félájultan
lógok ágyamról és boldog vagyok.
Közel járok negyvenhez (tartsd a titkot!),
hancúrozása kissé sok nekem:
kezdettől úgy döntöttem, hogy lánykámat
– tizenhat éves már – odaveszem
ágyamba, mit fényes kitüntetésnek
tart Lizikém. Ez duplán jó nekem:
míg Giacomo megdolgoz, néz bennünket,
majd kettejük gyönyörét élvezem.
Mindez két hétig tartott. Szombat óta
látom: okosabb, ha végzek vele,
mert hol szobalányom, hol meg szakácsnőm
vastag hátulján szánkázik szeme.
Az ilyen talján pernahajder mindig
a kisebb ellenállást keresi
és mennyiségre megy minőség helyett;
nem fínom dámák kellenek neki,
mint te meg én. S aztán – hamar meglátod –,
bár remek élmény, mégsem annyira
szerelmes férfi az ágyban, mint inkább
perpetuum mobile, masina.
Hogy meg ne bántsam, füllentettem: férjem
(szegény Konrád!) gyanakszik s hogy remek
vívó. Zokogtam: mert ha őt – a taljánt –
baj érné, rögtön öngyilkos leszek.
Ez hatott. Egyébként is mindig viszket
a talpa: menni, menni, újabb nőt
keresni! Tehát odaadtam néki
címed. Használd, míg futja az erőd.
Üzleteitől tartsad magad távol
és titkaidba be ne avasd őt.
Aztán erre érdemes barátnődnek
továbbítsd, ahogy én adom tovább.
S hogy ne szidjon, míg végighenceg veled
Európán, adj végül néki át
néhány tallért, merthogy voltaireiánus
s egy rókafarkat, mivel babonás.
 

(Budapest, 1936)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]