Walafridus Strabo levele,
melyet a füvészetről szóló verseskönyve kíséretében küldött Grimaldus Szent Gallen-i apátnak – 830 táján
| A könyv, mit küldöncöm hozott kapudhoz, |
| szerény ajándék s félek, hogy talán |
| méltatlan oly dicső szkolasztikushoz, |
| minő az Úrban te vagy, ó atyám. |
| De mégis küldöm, hű fiad maradva |
| s amint ezt írom, szemem egyre lát |
| a sziklakert ölén, a kis barackfa |
| alatt, mely árnya szürke csillagát |
| rád dobja s fény-lyukacskákat vetít |
| szakállad dús tejére, míg odább |
| az iskolások, lelki kölykeid, |
| családod, a sok gyorslábú diák |
| almát gyűjt a lágy őszesti verőben, |
| halványkéket s ezüsten zöldeset – |
| ott, jóatyám, míg elnézel merően |
| az íriszek s kardos fű felett, |
| öregen bár, de mégis friss erőben, |
| ott olvasd, tárgya titkát ismerően, |
| melyet címedre küldtem vakmerően, |
| ahogy nemrégen kifakadt belőlem: |
| a füvészetről szóló művemet. |
| Merengj el rajta, míg végéhez érve |
| az alkonyat körötted már fakó: |
| ha rossz, állítsd hibáit pellengérre, |
| de hogyha nem haszon nélkül való, |
| dícsérd erényeit néven nevezve |
| érchangodon, mely hegytetőkön hág át |
| s helyezze érte vén viasz-kezedbe |
| az Úr az örök élet pálmaágát. |
|
|