Egy szép nap leírása

 

Ma március 25-e van, Irén és Irisz napja, illetve az Új Ember falinaptárból még hozzánéztem a Mária Annunciátát, amin azonnal persze nevetni kezdtem, a papa szerint röhögni, és még szintén őszerinte ez helytelen is, ami lehet, hogy igaz, de hogy ezt épp a papa mondja, az kész röhej, mivel ő állandóan ezt csinálja. Egyáltalán, amikor összevonja szemöldökét, Rózsa Sándor, és komoly férfi benyomását akarja kelteni, az nagyon vicces. De nem akarok elkalandozni.

 

Ma a nap 5 óra 38 perckor kelt és 18 óra 3 perckor nyugszik. Innét is látszik, hogy a papa kivételezik velem, mikor azt mondja, hogy angyalom, olyan vagy, mint a nap, mert én szeretek aludni. Bár a Marcell jobban tud aludni, az egy tehetség. De azért jólesik a papa napozása, igaz, vele könnyű dolga van az embernek, csak rá kell nézni, és már olvad is. Bárki ránéz szépen, már olvad. A papa egy olvadozó férfi. De nem akarok elkalandozni.

 

A papa arra biztat, hogy azt írjam, hogy sűrű pelyhekben hullik a választópolgár, de ez túlzás. A papáék is szavaznak, úgy tudom, a Parlamentben vagy hogy. A Parlamentről nem tudom, hogy micsoda, régebben vörös csillag volt, azt tudom. Ha elmentünk előtte autóval, a papa fölemelte a kezét – tiszta Karaján a pali, mondta Dóri –, Kosztolányi!, süvítette, amire nekünk azt kellett mondani, hogy a parlament a falra ment, amitől a papa megnyugodott, egyenesbe került, és fölkapcsolt négyesbe.

 

Hogy mi a szavazás, azt nem tudom, de azt tudom, hogy a mama a fideszre szavaz, szerintem a három fiú miatt, merthogy az egyik szőke, a másik barna, a harmadik csodaszép, és a mama amúgy is mindig a szívére hallgat. Az egyik nagypapa a Csoóri miatt az emdéefre szavaz, a másik a keresztény micsodákra akart, merthogy ő is keresztény, de a papa hosszan beszélgetett vele, négyszemközt!, és a végén elégedetten dörzsölte a kezét, sikerült nagyatyádat a fidesz karmaiba űzni. (Most azt mondja, fidesz helyett írjak eszdéeszt, mert akkor arányosan szerepelnek. Világos: apám megőrült.)

 

Azt mondja még, hogy a politikai pártok számára meg kéne tiltani a keresztény szó használatát, mi az, hogy keresztény párt, ez szemfényvesztés, a kereszténység nem szűkíthető le egy pártra, arról nem is beszélve, hogy semelyik se tartja be a tízparancsolatot. A papa akkor is hörögni szokott, ha meglátja az istenhazacsalád föliratot, és valami Thomas Bernhardot emleget, aki meghalt, de a papa nagyon szerette, és hogy állítólag most az volna jó, ha minél több író olyan dühös volna, mint az a Bernhard, dühös és bátor, rettenthetetlen, hogy ne tudjon meggyökerezni az a hülyeség, ami majd meg fog gyökerezni.

A papa szokása szerint majd egyszerre szavaz háromra („akárkire szavazok, nem akarom, hogy nagyon nyerjen”), így aztán majd érvénytelen lesz. A papa egy érvénytelen férfi. De nem akarok elkalandozni.

 

A Dórit hidegen hagyja a szavazás, de szerintem ez helytelen, mert szerintem a szavazás az olyan, mint a szerelem, mert én egyiket sem ismerem. De van egy tapasztalt, világot látott barátném, és avval már mindent megbeszéltem. Amikor ezt a szerelem-dolgot megmondtam a papának, láttam, hogy elfutotta a könny a szemét, amit én is úgy unok, mint a Dóri.

 

Ma még az is más volt, hogy nem otthon ettünk, mert a Sáry Laciék szavazási ebédet adtak, és a papa bármikor szeret ebédelni, a zenészeket meg úgyis irigyeli, de jó is volt tényleg, mert szólt egy Beatles-kazetta, és meg is állapodtunk, hogy ez jó, és a papa ezt kiterjesztette az egész napra, és hogy akkor is jó, ha kevés jó származik majd belőle. Ebbe aztán a Dóri is belenyugodott, a Sándor Gyuri pedig azt mondta, hogy én egy szikkadt katalán asszony vagyok, mire a papáék lefektették a Gyurit, hogy nyugodjék meg, aki még a papánál is bolondabb, és ezért szeretem.

 

Este még a mama segítség nélkül dolgozik, papa meg ír, szintén segítség nélkül. Hát erről szól a vasárnapi nap. Kalandra föl!