A semmi konstrukciójaFÁGYVÁRBÁ!!!
Egy. A művészetek különböző módszerekkel a megfogalmazhatatlant közelítik meg, és hoznak hírt róla.
Egyegy. Mivel kizárólag anyagi eszközök állnak a rendelkezésünkre (forma, szín, hang, szó stb.), és a megfogalmazhatatlan nem anyagi, e minőségi különbség miatt élünk a megfogalmazhatatlan megjelöléssel. Ugyanígy beszélhetünk a gondolhatón túli alanyról vagy akár a semmiről. Ebben az értelemben a „semmi” nem azonos a nincs fogalmával.
Egykettő. Minden olyan tevékenységet, mely a fenti megfogalmazhatatlan megközelítésére törekszik, az egyszerűség kedvéért a művészetek közé sorolunk. Egyszóval, most nincs kedvem részletezni, mondd meg anyámnak, hogy minden jó úton van. És én, drága barátom, e kis ügy kapcsán megint rájöttem, hogy félreértés és lustaság talán több zavart kelt a világban, mint a ravaszság és gonoszság.
Egykettőegy. Egyébként nagyon jól érzem itt magamat, a magány nagyszerű balzsam szívemre ezen a paradicsomi vidéken.
Egyhárom. Úgy tűnik, hogy az általunk ismert eddigi módszer az ellentétekben való gondolkodáson alapszik. Minden írás ellenállhatatlan belső igénye közös: meghaladni a beszédet. Mindegyiket a lehetetlen megfogalmazása érdekli. Közös vonásuk még a teatralizálási szándék is: a nyelvet olyan színházi tevékenységnek tekintik, mely lehetővé teszi, hogy hozzáférkőzhessenek a nyelvnek valamiféle végtelenjéhez.
Egyháromegy. Két dolog szembeállítása okvetlenül lezárt teret eredményez. Légy szíves, mondd meg anyámnak, hogy ügyét minden erőmmel szorgalmazom, és őt mielőbb értesíteni fogom. A manapság használatos nyílt tér a kiegyensúlyozatlan feszültségek következménye, mely azonban kiegyensúlyozottságra, lezártságra törekszik.
Kettő. Nem lehet-e egy teljesen egyenletesen kitöltött hangtérből kiindulni, és ebből a zenét mintegy kivájni, a zenei formákat és figurákat egyszerűen kiradírozni?
Kettőegy. Beszéltem a nagynénémmel, és egyáltalán nem találtam annak a szipirtyónak, akinek nálunk festik. Aranyszívű, jókedvű, indulatos természet. Feltehető a kérdés, ser tant, elképzelhető-e olyan komplex jel, mely nem közvetlenül az ellentétek törvényének alávetett anyagi jellegű alanyokból épül? Lehet-e az a + b = c tételből adódó matematikai valósággal mint elemmel továbbépítkezni? Lehet-e a zárt térből kivájt figurák valóságával tovább szerkeszteni?
Három. Ki oldozza ki a kezem? Ki szabadítja ki a hajamat? Szétfoszlok, minden mozdulatom csak kijjebb húzza a fejemből hajgyökereimet; az éhség és a szomjúság nem a legfőbb oka álmatlanságomnak. Lehetetlen, hogy létem egyetlen óra falát is általüsse. Jöjjön valaki, metssze el a torkom egy éles kaviccsal.
Háromegy. Egy éles kaviccsal.
Háromkettő. Egy szál ingben van. Körülnéz, hol a metszett vizesüveg, megnedvesíti kiszáradt szájpadlását. Kinyitja a zsalut. Az ablakdeszkára könyököl. Nézi a holdat, a hold rajongó sugárnyalábot önt a mellére, a kimondhatatlanul szelíd ezüstparányok úgy libegnek, mint a lepkék. Arra vár, hogy a hajnali szürkület új díszleteivel enyhet adjon, bármily csekélyet, földúlt szívének.
Háromkettőegy. Abszolút reggel.
Háromkettőkettő. Hol élünk. |