Ady és Fábry

Az első pontot keresem, a meghatározót. Talán Kassa, 1949. Igen. Esztelenségekből tántorogtunk elő, húszévesen. Kulturális seregszemlére készültünk, a háború utáni elsőre. Népi táncot jártunk, kánont énekeltünk. Ady-verseket szavaltunk. Én A grófi szérűnt mondtam. Előtte éjszakák hosszán gyakoroltuk, asztalra állva mondtuk a költeményeket, hogy majdan le ne szédüljünk a színpadról.

Otthon Petőfit szavaltunk, a városba már Adyval jöttünk. Görcs oldása volt ez: ösztönösen más szavakat, más ritmust kerestünk: „Korgó gyomrú magyar paraszt, / Hát mi vagyok én neked?”

Kisiskolásként annyiszor ismételtük, hogy refrénné kövült a szánkon. Megmosolyogtuk magunkat, a másik pillanatban érthetetlenül meghatódtunk. A nagyvilágot, sok minden összefüggését nem tudtuk, csak jöttünk. Megtanultuk és mondtuk a refrént, az Ady-refréneket.

A semmiből kezdés állapota – ismert, sokszor mondtuk már. Sokan tanúi, részesei voltunk; élményünk, de ezen túl más is. A kötések, a szellemi kötődések sora: kitörés a szellemi vákuumból. Amíg a félelemből verskeresés, versmondás lesz. Kimondható nevek: Petőfi, Ady, verscímek sora.

S az élni akarás egyre konkrétabb megfogalmazásokat kíván. Helymeghatározásokat, az ösztönös mozdulatok eligazítását. A csehszlovákiai magyar irodalomnak van egy sajátossága: az egymás után jövő nemzedékek élménye azonos vagy hasonló. Én élményeim során – háború, megaláztatások – jutottam el az élő irodalomhoz, Fábryhoz. Előbb az élményközösséget éreztem meg írásaiban. Fábry erkölcsi magatartást példáz és fogalmaz. Élmény és erkölcs kötődése: nemzetiségi irodalmunk alapvető ismérve. Utólag tudatosítom: irodalomba lépésétől haláláig Fábrynak ezáltal van meghatározó szerepe a csehszlovákiai magyar irodalom alakulásában. Fábry életműve etikai tételekre alapozott építmény, s ez építmény tartóváza Ady költészete – Ady a Fábry-életmű meghatározója. Dokumentálni szeretném e viszonyt, hitelesen talán így bizonyítható legjobban.

„Én abban a mértékben, ahogy lekoptak rólam a katonamundér darabjai, öltöttem magamra Adyt, hogy egy életen át vele, általa éljek, szóljak.”

S Ady hatása nemcsak egyszemélyes. „Ady Szlovákiában diákok, cserkészek demokratikus jelszava lett, és később a dolgozó ifjúság, ifjúmunkások dala és zenéje.”

A Magyar Nap 1936. november 22-i számában olvashatjuk: „Nincs munkás- és parasztkultúregyesület, amelyik ne ismerné az Ady-versek hódító, forradalmasító igézetét.”

A fasiszta szlovák állam évei. A Magyar Hírlapban nyilatkozatok sora jelenik meg Adyról. P. Sz. tanonc mondja: „…Egy könyvből kivágtam az arcképét, felfüggesztettem a szobánkban. Hadd lássam magam előtt egy igaz ember arcát, mert úgyis kevés van ebből a fajtából ma Pozsonyban.”

S idézhetnénk még hosszan. Ady nagy területen érintette a csehszlovákiai magyar kultúra első, háború utáni kibontakozását. Mégis: az Ady-hatás fókusza és kiteljesítője Fábry. Adyt Fábry fordította „csehszlovákiai magyarra”. Fábry Adyhoz való viszonya történelmi jelentésű felismerést hordoz: a kisebbségi irodalomnak létkérdése a progresszív szellemi vonulatokhoz való igazodás és felzárkózás.

Fábry Adyhoz való viszonya a kisebbségi és a nemzeti irodalom eszmei-erkölcsi kapcsolatának lehetőségét bizonyítja és dokumentálja.

Fábry a háborúból, a pusztítás térségeiről jövet találkozott Adyval. A találkozást megpecsételő vers az Ember az embertelenségben. Innen és ezzel kezdődik Fábry elkötelezettsége:

 

„Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Újból-élő és makacs halott.”

 

Az Ember az embertelenségben a Fábry-életmű meghatározója lesz. „…az Ember az embertelenségben történelmi névadás volt. Egyszeri, felülmúlhatatlan, feledhetetlen és végérvényes. Vallom: e számadás nélkül vak, süket és néma maradtam volna. Amikor rádöbbentem kinyilatkoztató, összegező értelmére, ez lett a varázsige, amely látóvá, hallóvá és beszélővé tett: a vox humana elkötelezettjévé. Adynak, a névadó költőnek köszönhetek mindent.”

Példátlanul szép kötődés: Fábry, a kisebbségi író, az Ady-költészet, a magyar irodalmi progresszió történelmi felismeréseiből, humánumából származtat programot. A vox humana a Fábry-életmű alaptétele. Életprogram. Ebből ágazik minden: háborúellenesség, forradalmiság, antifasizmus, hagyományteremtő szándék, valóságlátás, erkölcsi mérték.

„…Adyt megmutatni és tudatosítani lett volna életem nagy és talán már eltékozolt feladata” – írja magáról Fábry. Levelek sokaságában, nyilatkozatokban, személyes találkozások alkalmával beszél erről. Trilógiatervét megszállottként emlegette. A gondolat igaza, A béke igaza után az Ady igazát kívánta megírni.

„Tragédia, hogy a legnagyobb művem talán ez lenne, az Ady igaza, és betegségem miatt nem jutok hozzá, hogy befejezzem, mert mindig újabb és újabb dolgok jönnek, amiket hamarább kell megcsinálni.”

Ady volt a nagy terve, talán a legnagyobb. Nem jutott rá ideje. Így is, Ady költészete átszövi a Fábry-életmű minden szakaszát.

Háborúk, az első és a második. Fábry emlékezet-történelmében a háború a meghatározó élmény, Ady költészete által tragédiává tudatosul. Nemzeti tragédiává. Halottak élén, ez lesz Fábry háborúellenes vádiratának címe. „Adyban és Adyból a halottak kísértenek és vádolnak” – írja.

Ady által Fábry vádló lesz a magyar perben: a felszín-Magyarország a hurrá-patrióták, a kórház-sanzonok, a háborús nótamámor, a militarizmus vérmámoros gőze, a magyar történelmet eltékozlók vádlója.

Fábryban Ady költészete tudatosítja a háborút, a nemzeti tragédiát, a humánum történelmi szükségét. Fábry Ady által lesz vádló és ítélő. A kisebbségi élet százféle nehezéke mellett felfogja a nép-nemzet történelmi, „lenni vagy nem lenni” – gondjait. Máig látszó példa: Ady által Fábry egyszerre képes kisebbségben s a nemzet létkérdéseiben gondolkodni.

„Aki a szellemi ellenállás magyar exponense volt, az minden rokon ellenállás erkölcsi tőkéje lehet” – írja Adyról. Innen nő és szélesedik tovább a vox humana. 1936. augusztus 23-án Fábry beszédet mondott a kassai békenapon. Idézésre méltó a beszéd bármelyik mondata. Új háború küszöbén a fasizmus ellen. Nagy ideológust megszégyenítő helyzetfelmérés, előrelátás, gondolati-erkölcsi biztonság. „Az európai emberiség a háború és a béke, halál és élet között választhat, és a választás sok helyen a háborúra esik.”

Kisebbségi író mondja, de ez már nemcsak kisebbségi ügy.

„A háború és a béke ebben a pillanatban a fasizmus és a szocializmus tűz–víz ellentéte. A háború az emberiség őskora. A fasizmus tűzzel-vassal, terrorral és propagandával konzerválja ezt az őskort.”

Fábry, a fasizmus kérlelhetetlen ellensége, műfajt teremt, az antifasizmust. Antifasizmusa fanatikus gyűlölet, naponként elhangzó felhívás, felelősség, harc vállalása.

„Európában ma sajtóban, katedrákon, sőt szószékeken a fasizmust az új kor hajnalaként köszöntik, mellyel szemben a szocializmus elavult ócskaság. Itteni patentírozott magyar képviselőinek ideálja a ma Németországa… Kultúrprogramjukat Henlein szövegezi: a demokrácia vénasszonyok nyara. A francia népfront zsidó pénz eredménye, a népfrontkormány lehetetlenség.”

A Fábry-életmű – s ezen belül az Ady-élmény – alapvető vonása a közeli és távoli pontok kötése, egyeztetése. Kisebbség, nemzet, emberiség – e fogalmak valósága lesz a háború alatti és utáni írások meghatározója.

Az antifasizmus is a vox humana arca: a harc megnőtt térsége. Prága: „A német hódító stratégia egyik alaptétele: Akié Európa szíve, Prága – azé Európa” – írja Csehország megszállásának éveiben. Fábry tudtul adja: „Martin Bormann, Hitler helyettese, 1942. július 8-án körlevélben követelte, hogy a zsidók kitelepítése után fogjanak hozzá a csehek kitelepítéséhez.”

Don-kanyar: „Elpusztult a második magyar hadsereg? Oda se neki: napszámosok, béresek, nincstelenek hulltak. Selejt!… A magyar pusztulás, a rebellishullás mindig elsőrendű német érdek volt és maradt – minden magyar szabadságharc németellenes harc volt…”

1938 júliusában Kassán mondja el Fábry: „Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmus legmohóbbja a nyakunkon. Nem a magyarok nyakán, nem a csehek, szlovákok, románok, szerbek és horvátok nyakán. De a Duna-medence nyakán.”

Ady a politikai publicisztikában is jelen van; erkölcsi alaptételként aktualizálja Fábry:

 

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek.”

 

Van ebben valami megdöbbentő s dermesztő is: fegyverek, hadseregek, félelem és elaljasodás ellen a költészet, a humánum eszközével szembeszállni. Ellenállni. Ellenállásra hívni.

„Mi a nehezebbik részt választottuk: a harcot ezzel a világgá terpeszkedő emberveszedelemmel szemben… – Heinrich Mann mondja: a fasizmus érdeme, hogy ellenfeleit emberségükben megerősítette… Mi vagyunk a jobbak, a különbek: erre az erkölcsi fölénytudatra nekünk szükségünk van, mint lélegzetvételhez a levegőre.”

Antifasiszta tárgyú írásai befogják a fasizmus egész „szellemterületét”, történelmi genezisét, logikáját, irodalmát, hatásterületeit. Kisebbség, Európa, emberiség a vox humana állomásai. Sokszor mondják Fábryról: antifasiszta író. Nemcsak az. Ellenálló. Mártírok rangjára emelhető ellenálló. Magatartása kiáll akármilyen összehasonlítást.

Fábry Ady által lett ellenállóvá. Önmaga és Ady által a nagy közép-európai, európai küzdelmek részesévé teszi a csehszlovákiai magyar irodalmat.

Néptestvériség – szinte már közhely. Felkelések, lázadások, életek, életművek, számtalan sok szó jelzi a szándékot és vágyat. Ady költészete a néptestvériség magassága is. Szózatát, a Magyar jakobinus dalát szinte már a föld issza alattuk. „Ady Endre a Duna-medencei népek megkiáltója” – írja Fábry. Néptestvériség, egyszerre felemelő és leterhelő tétel, nemzedékek életére elegendő tennivaló. Fábry Ady utókora, más történelem. Ady csak megsejtette a magyar lét nemzetiségi jövendőjét. Fábry továbbmondja Adyt, konkretizálja, aktualizálja, hirdeti. És valósítja más, maibb történelmi síkokban.

Ugyancsak Kassán, 1938 júliusában mondja Fábry: „Prágától Kassáig egységes és mindenütt jelenvaló demokratikus szellemnek kell a kisebbségi megbékélést előmozdítani. Minden más az ellenség malmára hajtja a vizet…

A csehszlovák demokrácia ma a szabad Közép-Európa lehetőségének utolsó bástyája. A csehszlovák demokráciának – melynek napjaink világtörténelmi szerepet utaltak ki – méltónak kell mutatkoznia erre a küldetésre. Csehszlovákiának ma közép-európai példát kellene statuálnia.”

Fábry Ady-viszonya: állandóság, folytonos szellemi, időbeli kiterjedés. Fábry hagyománytámasztó törekvése Ady jegyében történik: „Kell még tegnapról hív tanú… Csak az a hagyomány, ami útmutató erkölcsi többlet” – írja. Ez a hagyománykulcs. Balassi, Pázmány, Apáczai, Rákóczi, Csokonai, Kazinczy, Kölcsey, Petőfi, Madách, Ady, Móricz a hagyománysor. Ady erkölcsi többlete által jut el Ibsenhez, Gorkijhoz.

A Fábry–Ady viszony állandó erkölcsi kiterjedés is, erkölcsi mérték. „A háború az író próbaköve” – írja Fábry. A Goga–Ady viszony lezáró fejezetét több alkalommal is idézi. Goga beleszédült a háborús uszítás örvényébe. Ady hozzá írt leveléből: „Nekem fáj a szerb komitácsi szíve is, melybe a Skoda vagy Weiss Manfréd golyója beletalált… Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok, de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyító helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyarsága… Terhelten és átkozottan e levethetetlen magyarságtól azt üzenem Gogának Bukarestbe, hogy nekem jobb dolgom van. Egy nemzet, aki súlyos shakespeare-i helyzetben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben, s terhelt teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövőjű nemzet. Amelyik nemzet ma internacionalista fényűzéseket engedhet meg magának, nyert ügyű. Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem Domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele.”

Az internacionalizmus természete a sokirányú kiterjedés. Ady és Fábry internacionalizmusa is ilyen: egyként hordozója a néptestvériség eszméjének s a nép-nemzet féltésének.

1948 decemberében, a februári események után Fábry így összegez: „Történelmi tévedésből kerültünk a vádlottak padjára, amelyet azonban most emelt fővel elhagyhatunk… mi voltunk és leszünk a szocialista emberség makacs beszélői és mániákus hordozói.”

Holtig tartó, megszállott elkötelezettségek.

Fábry Adyhoz való viszonya magasra mutatható példa. Ady költészete inspiráló, forradalmasító, humanizáló, sokirányú kiterjedés. Ebből nő ki a vox humana, szerteágazva a csehszlovákiai magyar szellemi élet évtizedeibe. Fábry nem a teljes Adyt mondja – az Ady-magatartás etikáját, Ady erkölcsi többletét aktualizálja, ezt fogalmazza újjá más-más helyzetekben.

Irodalomcentrikus szellemi élet vagyunk, s irodalmunk etikaközpontú. Ady által ez Fábry öröksége. Erkölcsi abszolutizmus. Ebből származik Fábry kérlelhetetlensége és szigora a tények iránt. Sokszor jártam Stószon, másfél évtizedig állandó s közeli kapcsolatban voltam Fábryval. Bennem van a táj, a hegyek, a völgy, a falu, a ház. S Fábry élő alakja. Halála óta sokszor kérdezem magamtól: honnan volt életének érzékenysége szellemi világunk mindensége iránt?

Vox humana… Örök érvényű tétel?

A továbbmondás felelőssége nehezedik ránk.