A karácsonyfát meghoztuk

Fehér havon fut a szán, fut a szán, ez ám a jó igazán, igazán! A szánkómra felülök, felülök, hegyen-völgyön repülök, repülök. A szánkómra egy nyúl ül, egy nyúl ül, hogy ne legyek egyedül, egyedül. Repülj szánkó a havon, a havon, Ez ám a nagy vigalom, vigalom! A nyúl mögé róka ül, róka ül, hogy ne legyünk egyedül, egyedül. Repülj szánkó a havon, a havon, Ez ám a nagy vigalom, vigalom! Róka mögé egy medve, egy medve, kapaszkodik nevetve, nevetve. Repülj szánkó a havon, a havon, Ez ám a nagy vigalom, vigalom! Medve mögé hóember, hóember kapaszkodik örömmel, körömmel. Repülj szánkó a havon, a havon, Ez ám a nagy vigalom, vigalom! Mögé csücsül egy fenyő, egy fenyő, a szánkómnak szárnya nő, szárnya nő. Repülj szánkó a havon, a havon, Ez ám a nagy vigalom, vigalom! Hazaérve hahóztunk, így szóltunk: a Karácsonyfát meghoztuk, meghoztuk! Földíszítjük estére, estére, s leülünk a tövébe, tövébe!