Róka Ricsi

Az erdei rókalyukban, ahol az út nagyot huppan, éldegélt öt róka ottan: rókapapa, rókamama, két nagy testvér s egy kicsi, a neve: Róka Ricsi! Rókapapa, rókamama véletlenül nincs otthon ma, véletlenül egy tyúkólnál buzgón szimatolva kószál. Béke van a rókalyukban, horkolva egymásra huppan s az orrán át trombitál hájas Henrik, lusta Pál! Útnak ered Róka Ricsi: „Nem vagyok már olyan kicsi! Megnézem a nagyvilágot, hátha egy-két csodát látok!” Erdő szélén kergetőznek fürge lábú pettyes őzek. Három nyuszi ugrál sorba sombokorból sombokorba. Ricsi uzsgyi, tátva szája, foga közt a nyúl bundája, illetve csak egy-két szőre, mivel a nyúl fut előtte! Sebaj! Ricsi gyorsít, kerül, a nyúl ugrik, úgy menekül. Vigyázz, vigyázz, rókafi, rőt, ne kövesd a cselezgetőt! Mert a nyulak ravaszak ám, lefékeznek a tó partján, Ricsi meg, jaj, belecsúszik, sárt köpködve kapál, úszik. Kacsák szidják rikácsolva: „Mit keres a tóban róka?!” Ricsi végre kivergődve partot ér, sáros a szőre. Ahogy haza így baktatott, fejéhez vágtak egy makkot, a nyulak is kinevették, mégse vették el a kedvét! Szép a világ! Ez világos! Habár egy kicsikét sáros. Míg idebent trombitál hájas Henrik, lusta Pál!