A macska megette az ebédet

Régen elvált már a csecstől, mégsem kopik fel az álla, van amiből egyen, igyon, evőtálja, ivótálja. Csecsemőből így lesz dedós, tejszagúból nagy kiskutya, önállóan táplálkozik, örül is a retyerutya, vagyis én, a kutya-gazdi, azonkívül a szomszédok, egy-két rigó, veréb, harkály, egy macska is idepislog, ahogy szürcsöl, ahogy csámcsog, faldos, nyeldes és lefetyel, száját nyalja, egy perc alatt végez is a reggelivel! Hol az ebéd? – néz rám kérdőn, s szólok hozzá oktatólag: Várj, míg a pocakod apad, elmehetnél kishordónak! Futkosd le a reggelidet, attól lesz majd jó étvágyad, így csinál az okos kutya az ebédnek puha ágyat! Értelmesen bólogatunk, futkos körbe, mint a kerge, büszkén nézem a tornácról, bajuszt dugva hideg serbe. Itt van a dél, harangoznak, tálba öntöm az ebédjét. Telefon szól, becammogok, velem jön, s ez biz nagy vétség! Mert a macska befalta mind! Kutyám rohan dérrel-dúrral: Tál kiürült, pohár betelt, leszámolok a kandúrral! Foghegyről még visszavakkant: Mégis jobb a kutya terve, a reggelit, az ebédet, mondtam, együk meg egyszerre!