Kutya futóverseny

Mikor végre felébredünk, én, a rigók s a kiskutyám, meg is fürdünk, én s a rigók, ő a csapot nyalja bután. Hívom a kerti zuhanyhoz, de csak megvetően csahol: „Mi vagyok én, talán kacsa? Szőr van rajtam, nem kacsatoll!” Felöltözve elindulok a boltba tejért, kifliért, Nagy komolyan lépegetve a kertkapuig kikísér. Néz utánam bánatosan, hogy a szívem majd megszakad, elmenőben integetek, s motyogok vigasz-szavakat: „Nem világgá megyek, ne sírj, és nem válunk el örökre!” De csak lógatja a fejét bánatosan nyöszörögve. De amikor jövök vissza, haj, zeng ám a Pipacs utca: csahol, lohol, bukfencezik, fent a levegőben úszva, sistereg benne az öröm, néha lemarad a lába, ámulok, hogy mennyi élet fér bele egy kiskutyába! Így fut versenyt az örömmel és megfordul három-négyszer, nagy boldogan meg-megszagol, hogy a gazdi mégse vész el! Végre-végre célhoz érünk, jöhet a nagy díjkiosztás: első díj egy simogatás, második díj egy kis kolbász. És mindenki elégedett, ez a nap is jól kezdődik, és ha isten is megsegít, tán kibírjuk délelőttig!