Tóni, a póni

Póniéknál nagy az öröm, született két kiscsikó! Egyik lány, a másik fiú, s mind a kettő póniló. Bözsi, a lány, otthon maradt, Tóni póni futkosott: „Vár a világ! Nekem bármit mondhatnak az okosok!” El is indult, ugrándozva egy nagy szántóföldre ért, megállt, s nézte kíváncsian: nagy ló húzta az ekét. Néz a gazda: „Ni, egy póni, mégpedig egy kiscsikó! Gyere szépen itt mellettünk, figyeld, hogy szánt a pejkó!” Tóni figyelt, aztán így szólt: „Most már továbbmegyek én, vár a világ! Meg kell néznem, mi van a hegy tetején!” Hegy mögött volt egy iskola, udvarán a gyerekek kiabáltak: „Gyere, póni, ha a cukrot szereted!” Tóni cukrot ropogtatva, mosolyogva elköszönt: „Vár a világ! Meg kell néznem, mi van lent és odafönt! Fent már voltam, lent már voltam, elindulok most jobbra!” Így is tett, és rátalált egy tisztáson egy sátorra. Tóni ámult: mennyi állat, majom, teve, oroszlán! Ez kézen áll, az meg csak ül a sarokban, mogorván. Esteledik, Tóni érzi, hogy a lába elfáradt. Merre menjen? Követi a hazatérő birkákat. Póni mama mosolyogva szól: „A csikóm mit látott?” Tóni büszkén így válaszol: „Láttam a nagyvilágot!”