Füllentős játék

(Játsszák: Füllentők, Igazmondók. Egymással szemben állnak, s a leleplezett Füllentő átáll az Igazmondók hátához.)

 

I. Füllentő:
 
Zöld erdőben jártam,
verébcsordát láttam,
füvet legelésztek,
lustán heverésztek,
a nyakukban kolomp szólt,
vak varjú volt a pásztor,
s hogyha eljött az este,
sorba mindet megfejte,
nincs finomabb étel,
mint a friss verébtej!,
Mind megitta,
s teli lett a
lukas hordó feneke.
Ezt a mesét hiszed-e?
 
I. Igazmondó:
 
Elhiszem, ha majd látom,
hogy tehén ül az ágon,
és ha látok olyan ökröt,
amely ide-oda röpköd,
füllentettél az elébb,
tejet nem ád a veréb,
nem volt igaz egy szavad se,
füllentős volt ez a mese!
 
II. Füllentő:
 
Van nekem egy fűzfasípom,
akkor is szól, ha nem fújom,
nőtt azon egy piros alma,
holnap lesz a lakodalma,
császárkörte a vőlegény,
fél lábára biceg szegény,
no de sebaj, vacsora
nem lesz, csak zenebona,
lakmározunk hajnalig,
míg mindenki jóllakik,
gyertek mind a palotámba,
kilenclukú furulyába,
egértoll a teteje,
ezt a mesét hiszed-e?
 
II. Igazmondó:
 
Összevissza beszéd volt ez,
ebből ez lesz, abból az lesz,
fűzfasípból piros alma?
Sok beszédnek sok az alja.
Bicegős a császárkörte,
lábát vajon mibe törte?
Mit is beszélek hiába,
a körtének nincs is lába!
Megfelelek minden szóra,
az egérnek nincsen tolla,
s furulyának nincs teteje,
füllentős volt ez a mese!
 
III. Füllentő:
 
Van nekem egy olyan kutyám,
sose szalad a nyúl után,
inkább szépen felöltözik,
tejeskávét reggelizik,
pipára gyújt, s csak úgy frakkban
kerékpárjára felpattan,
az utcákon kerekezik,
macskával sose veszekszik,
mindenki kezel vele!
Ezt a mesét hiszed-e?
 
III. Igazmondó:
 
No, ez aztán furcsa eset,
figyeljük csak egy keveset,
nyulat, macskát nem zavarja,
tejeskávéját kavarja,
s pipázik is, ez ám fura,
mi mindent tud ez a kutya!
S frakkban ül a kerékpáron,
nem hiszem el, kisbarátom!
Nem volt igaz fele se,
füllentős volt a mese!
 
IV. Füllentő:
 
Utoljára én maradtam,
tarisznyámat teliraktam,
van itt sok fura mese,
igaz vége s eleje!
Volt egyszer egy gőgös bolha,
nem állt senkivel se szóba,
csak egyedül pattogott,
idáig hiszed-e, mondd?
 
IV. Igazmondó:
 
Idáig igen, a bolha
nem is állhatott szóba
soha senkivel, hiszen
nem tud még beszélni sem!
 
IV. Füllentő:
 
Egyszer ám a koma talált
a földön egy fényes krajcárt,
megörült neki nagyon,
hisz ez nagyon nagy vagyon!
Úgyis régen fájt a mája,
mért nincsen neki csizmája?
Megkérte hát a vargát,
csináljon neki csizmát,
ám a varga fejét rázta,
kevés a pénz a csizmára!
A bolha a kovácshoz ment,
egy krajcárért patkolja meg.
A kovács ráállt a boltra,
örült is nagyon a bolha.
Ráült szépen az üllőre,
talpát nyújtotta a dőre,
és a kovács megpatkolta,
s ugrani akart a bolha,
de a patkó nem engedte,
s ide bújt a zsebembe,
megmutatom, elhiszed-e?
 
IV. Igazmondó:
 
Elhiszem, ha megmutatod!
 
IV. Füllentő:
 
(Egy patkót húz elő.)
Itt van, magad is láthatod!
Hű, a bolha elugrott,
inged ujján befutott!
 
(IV. Igazmondó Füllentő mögé áll.)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]