Brum Brum Brúnó és a kalózok

Jajkiáltás szállt végig a kikötőn.

– Segítség! Segítség! Elrabolnak!

Cirmi Cica kiabált segítségért, de hiába.

Két marcona kalóz fogta keményen a karját, s vitték Cirmit a hajóra. Félelmetesen villogtatták a szemüket, vicsorgatták a fogukat, meresztgették a karmukat. Mindenki elfutott, senki se mert a közelükbe menni.

Cirmi Cica nagyot sóhajtott, s így szólt panaszosan:

– Hol vagy, Brum Brum Brúnó? Már csak benned bízom.

A kalózok gúnyosan felröhögtek.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész döngő léptekkel érkezett a kikötőbe. Forgatta a fejét jobbra, balra, s félelmetesen dörmögött.

– Jól hallottam? Valaki a nevemet emlegette? Mintha Cirmi Cica hangját hallottam volna.

De a kikötőben nem volt senki.

Ekkor B.B.B. a tenger felé nézett, s meglátta a távolodó kalózhajót.

– Ezer üveg málnaszörp! – kiáltott fel. – Az átkozott kalózok! Elrabolták Cirmi Cicát! Utánuk!

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész még egyszer végignézett a kikötőn.

– Hogy menjek utánuk? – dörmögte. – Úszva? Úszva sose érem utol a gaz kalózokat. Ezer üveg málnaszörp! Valami hajó kellene. Valami csónak. Vagy valami jármű.

Hát ahogy nézegetett, meglátott egy vízibiciklit.

– Jó lesz ez is! – brummogta. – Ha hajó nincs, jó a vízibicikli is. Fő a bátorság! Az pedig van! Bátorság van! Megyek, és jól befűtök a bitang kalózoknak!

Felpattant a vízibiciklire, és taposta a pedált.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész utolérte a kalózhajót. Ugyanis a szél elállt, s a kalózhajó egy helyben vesztegelt.

– Nem vettek észre! – brummogta. – Ezért jó a vízibicikli. Nagyon csendes jármű. És ha én is csendben maradok, nem hall meg senki. Most szép csendben felmászom!

Úgy is tett, vagyis csendben maradt, nem brummogott és nem dörmögött. Már csak azért sem, mert a foga között volt a kardja.

Némán felkúszott a hajóra.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész puhán lehuppant a fedélzetre.

– Eddig szerencsém volt! – brummogta, mivel már kivette a szájából a kardot.

Jól is tette, hogy kivette, mert alig tett egy lépést, szembetalálkozott a gonoszul vigyorgó leopárd-kalózzal, aki őrségben állt.

– Véged van, tányértalpú méznyaló! – sziszegte a leopárd, és kivont karddal nekirohant.

– Kettéváglak, te pettyes macskautánzat! – dörmögte B.B.B., és ő is elindult. A kardjával suhintott egyet, vágott kettőt, s legyőzte a leopárdot.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész szúrós szemmel körülnézett a fedélzeten.

– Merre lehet a börtön? – brummogta. – Hol tartják fogva Cirmi cicát? Lent? Fönt? Jobbra? Balra?

Lenézett és fölnézett, jobbra nézett és balra nézett, de nem látta a börtönt. Végre egyenesen előrenézett, és meglátta. Cirmi Cica könnyes szemmel mosolygott egy rács mögött, és így suttogott:

– Tudtam, hogy eljössz értem, te rettenthetetlen tengerész!

– Itt vagyok! És kiszabadítalak! – dörmögte B.B.B. – Csak egy baj van. Be van zárva az ajtó!

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész dühösen nézte a vasajtót. Mérgében belerúgott, az ajtó nagyot döndült. A fedélzet egy pillanat alatt megtelt kalózokkal. A fogukat vicsorgatták, a szemüket villogtatták, a kardjukkal hadonásztak.

– Ennek fele se tréfa! – dörmögte B.B.B. – Ezer üveg málnaszörp! Ezek a nyavalyás kalózok felébredtek!

Jobbra suhintott, balra csapott a kardjával, s közben félelmetesen bömbölt:

– Nesze! Nesze! Üsd-vágd, nem apád! Csihi-puhi!

De hiába suhintott és hiába bömbölt, a kalózok sokan voltak.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész hősiesen harcolt – majd hősiesen hátrált.

– Várjatok csak, várjatok, nyavalyás vízipatkányok. Vacak lesipuskások! Kicserzem a bőrötöket! – brummogta. – Többet ésszel, mint erővel!

A hajó végében elkapott egy kötelet, fürgén megkapaszkodott, s nagy lendületet vett. Majd félelmetesen, mint egy hatalmas ágyúgolyó, a kalózoknak ütközött. Egy szálig ledöntötte őket a lábukról, mint a kuglibabákat.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész a börtönajtóhoz sietett.

– Itt vagyok! – brummogta Cirmi Cicának. – Ne félj! Kiszabadítalak!

Cirmi Cica mosolygott a rács mögül.

– Nem félek, te hős Brum Brum Brúnó, te rettenthetetlen tengerész! De hogyan szabadítasz ki? Az ajtó zárva van.

– Semmiség! – dörmögte B.B.B. – Kitalálok valamit. Homlokát ráncolva körülnézett, s meglátta a kerekes ágyút. – Már ki is találtam! Hiába, az én fejemben ész van és nem szilvalekvár!

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész, akinek ész van a fejében és nem szilvalekvár, az ágyú kötelét odakötötte a börtönajtó kilincséhez. Mert ez volt a nagy ötlet, a pompás ötlet! Majd kiszedte az ékeket a kerekek alól.

Barátságosan rászólt Cirmi Cicára.

– Fogd be a füled! Mert nagy bumm lesz!

Azután ő is befogta a fülét, de előbb még elsütötte az ágyút.

Az ágyú hatalmasat durrant, majd hatalmasat ugrott, s hatalmas erővel kitépte a börtönajtót.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész átölelte a remegő Cirmi Cicát.

– Most már ne félj! – brummogta. – Szabad vagy. Eltűntek az átkozott kalózok.

Cirmi Cica remegve mutogatott, hogy nem tűnt el mind, ott jön egy kalóz! Brum Brum Brúnó mérgesen kirántotta a kardját.

– Ezer üveg málnaszörp! Itt van még egy vacak kalóz! Biztosan felébredt a nagy durranásra. Na, megállj, te vízihörcsög, kicakkozom a füledet! Fasírtot csinálok belőled!

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész félelmetesen hadonászott a kardjával. Csitt-csatt! Piff-puff! A kalóz feje tele lett dudorral, végül elszelelt.

Cirmi Cica vidáman mosolygott, s kedvesen így szólt:

– Győztél, Brum Brum Brúnó, te hős kardvívó tengerész! Köszönöm, hogy kiszabadítottál!

– Brum, brum, semmiség! – brummogott B.B.B. – Most pedig lehúzzuk ezt a ronda lobogót. Miénk a hajó, és mi nem vagyunk kalózok! De mit húzzunk fel helyette? Kell valamilyen zászló!

Elkérte Cirmi Cica csokornyakkendőjét, és felhúzta az árbocra.

Brum Brum Brúnó, a tányértalpú bársonybocs, a rettenthetetlen tengerész kifeszítette a vitorlákat, és a kikötőbe kormányozta a hajót. A kikötőben összegyűlt tömeg nagy éljenzéssel és tapssal fogadta a hőst, aki kiszabadította Cirmi Cicát, és a tengerbe dobálta a kalózokat.

– Éljen Brum Brum Brúnó, a hős tengeri medve! Éljen Brum Brum Brúnó, a bátor kapitány! – kiabálták a parton.

B.B.B. mosolyogva integetett, majd így dörmögött:

– Semmiség, csak egy kis testgyakorlás! De azért köszönöm. És bízhattok bennem! Ha valami baj van, Brum Brum Brúnó ott terem!