Csizmás Kandúr

Volt egyszer egy szegény legény, volt neki egy macskája, macskán kívül volt még néki egy pár roggyant csizmája. Szólt a macska: Kedves gazdám, add a csizmát, elmegyek! Megkérem a király lányát, hogy boldogok legyetek! Elindult a Csizmás Kandúr, mától kezdve így hívták. Lát az úton, az út mellett legelésző sok birkát. Szól a kandúr: Hé, te pásztor! Bárki kérdez, hogy kié, mondd hangosan, ha jót akarsz, hogy a Csizmás Kandúré! Ment tovább a Csizmás Kandúr, látta, ott egy halastó. Benne állt egy öreg halász, kosarastól, hálóstól. Szól a kandúr: Hé, te halász! Bárki kérdez, hogy kié, mondd hangosan, ha jót akarsz, hogy a Csizmás Kandúré! Ment tovább a Csizmás Kandúr, sarkantyúsan, peckesen, és a szeme megakadt egy aranyszőrű ménesen. Szól a Kandúr: Hé, te csikós! Bárki kérdez, hogy kié, mondd hangosan, ha jót akarsz, hogy a Csizmás Kandúré! Ment tovább a Csizmás Kandúr, megkereste a királyt. Földig hajolt, ahogy illik, s érces hangon így kiált: Gazdám küldött, jó királyom, hallotta, hogy lányod szép! Éppen ezért énáltalam most megkéri a kezét! Nagyot néz az öreg király: aztán gazdag a gazdád? Tudhatod jól, a királylányt mindenkihez nem adják! Szól a kandúr: Jó királyom, üljünk be a hintóba, majd hiszel a két szemednek, ha nem hiszel a szóba. Be is ültek, s láttak sorban birkanyájat, halastót, ménest! S hogy a király kérdi, pásztor, halász mind így szólt: Neki adhatod a lányod, ez itt mind egy nagy úré, csizmában jár a macskája, vagyis Csizmás Kandúré!