Álmában fut a kutyám

Álmában fut a kutyám álombéli nyúl után, fel-felcsahol álmában bent a szoba sarkában. Irigykedve nézem őt s az álom-vadászmezőt, még azt is, mit megugat, irigylem én a nyulat. És a szoba kitágul, a szőnyegre virág hull, ág csapódik, fű hajol, hol az álom ellohol. Morognak a bútorok, nagy testű komondorok, ahogy köztük átcikáz a nyúl, mint egy látomás. Száját tátja a szekrény, erre fut a szökevény, a könyvespolc vicsorog, hogy ez micsoda dolog! Beleremeg a szívem, tán a gyerekkor üzen, elmúlt időm beköszön csaholva a küszöbön. Hol végtelen volt a rét, s hallottuk a föld szívét, tiszta eget kortyoltunk, vadnyúl után loholtunk. Alvó kutyám felébredt, helyreállt gyorsan a rend, csukunk álom-kapukat, elfeledjük a nyulat.