Gilice-síp

Tamkó Sirató Károlynak

Gyalókára gyalog mentünk,

Vencsellőre elcsellengtünk.

Görgetegen átgörögtünk,

Tiszasülyön elsüllyedtünk.

Gyónon gyóntunk,

Nyőgéren nyögtünk,

Dadon dadogtunk,

Bujon bújtunk,

Duzson duskáltunk,

Dőrön dörmögtünk,

Acsán acsarogtunk,

– szemünk, szánk tátva,

így értünk Tátra,

s bedugtak, mert nem köszöntünk,

Zsákán egy zsákba.

Bicsérden a bicsérdisták

ránkolvasták a bűnlistát.

Mecsekszakálra mekegve

kecskepatákon mentünk be,

sem aranyért, sem bagóért

nem találtunk egy jó bordélyt.

Orfün fű nőtt az orrunkból,

kaszát fentek irgalomból.

Sósvertikén vertikális

cíncsatorna, menny-kanális,

lüktető nagy isten-erek

kint a ház falán függenek.

Ásványrárón a föld alatt

nyihognak az ásványlovak,

– szemük éjjel fölparázslik –

egy sem pókos, egy sem sántít.

Gigén elkérték gigánkat,

s rajt egy búsat trombitáltak,

aki hallotta gigánkat,

szeme lassan könnybe lábadt.

Kömlőn tömlőbe,

Süttőn sütőbe,

Ölbőn bő ölbe,

Kámon kámzsába,

Bödén bödönbe,

Zsibriken ibrikbe,

Pátrohán potrohába,

Penyigén

zöldültünk vén venyigén.

Bősárkányon szappannal

mosdik a szárnyas, körmös hal,

míg az apja kövéren

szunyókál a főtéren,

s rámordul: „Még ezer év,

s igen híres lesz e név!”

Etesen etessél,

Pátyon pátyoljál,

Imolán szeressél.

Sárfimizdón mocsár hömpölyög,

várj rám éjjel-nappal: megjövök,

gerincem csontfokán hold lépked,

meótiszi tánchoz fejéked.

Ukkon egy mukkot,

Kosdon egy kost,

Küngösön egy inget,

Epölön kölest,

Látrányon kátrányt,

Upponyon puttonyt,

Méhkeréken lépesmézet,

Apcon, Pencen szövőszéket.

A horizonton gurul Görömböly,

álmod pinceajtóján dörömbölj!

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]