A mindennapok startjai
| Kifeszítem kabátomat, mint a szárnyat, |
| gyere Kedves, repüljük át az ifjúságot, |
| áramvonalas testtel madárt húzó, |
| tüdőt döglesztő, eltáncoló láthatárnak, |
| mégegyszer, mi mást tehetnénk, nekivágunk. |
| Szerelem süvít, kicsapja a hajnal ablakait, |
| fölkelsz, munkába rohansz, megfagy az ágyad, |
| didergek, pedig nyár van, pedig nyár van, |
| utánad lódul s lezuhan a szívem; |
| mint túlbő ruha, lötyög rajtam a magányom, |
| féligszívott cigaretták nyüzsögnek, fehér |
| férgek a délelőtt romlandó testében, |
| előttem papír, az ajtót szélesre tárom, |
| a mindennapok startjai, a nikotin-lucskos álmok |
| röptetik dübörgő szívem. Egy kört a szerelemért: |
| a könnytől maszatos estékért, a szív alakú |
| ajkakért, a kocsmaasztal fölött ringó lampionokért, |
| a gerincemnél imára kulcsolt utcasarkokért, |
| az olcsó mozi rámcsukódó szemhéjáért, |
| a tél boxeres ökléért, a sivatag-ízért a számban, |
| mint külszíni fejtés után vöröslő falú |
| gödrök felbőgnek, csupa rom a táj. |
| Egy kört a cimborákért: a tudást száraz gigával |
| nyeldeklőkért, a nyáron hólyag-háttal aratókért, |
| a malteros ládát cipelőkért, az egy-nadrágos, |
| egy-hitű elszéledt barátokért, a kimaradtakért, |
| a lemaradtakért, a felbüfögő ecetes borért. |
| Egy kört a mámoros csavargásokért: a művészet |
| émelyéért, a becsapott kamaszért, már tudtam, |
| hogy nem leszek hegedűművész, bütykös kezemet |
| lóbáltam, horkanó, méregzöld tengeritáblák közt |
| jöttünk anyámmal s levél a zsebemben az Egyetemről, |
| hogy helyhiány miatt, sajnos… fölöttem megdermedt |
| őszi ég, tanyakút gerince nyaklik, s nekivágtam |
| összehúzott gyomorral s kifordított barna ruhában |
| az ifjúságnak s „vendéghallgatóként” Pesten |
| csontig fogyva az eljövendő világot kerestem. |
|
| Egy kört az eljövendő világért: a nagy medencéjű |
| hajnalokért, az álom nyoma csillog a füvön, |
| tizenhárom évem virradatig hallgatózó romantikája, |
| betöretlen csikók nyers tavaszi szélbe szimatolása, |
| pányvák elől menekülő nyakak árvasága, most is látom, |
| látom, amíg élek önkéntes sereged, Szocializmus. |
|
| Röpülj szívem, kudarcra, csodára ne bízd magad, |
| keserű füst ne csapjon égig életem nyomába. |
| Mint a láthatáron kifulladt tüdejű gépek, |
| mindennap hazatérek, mindennap hazatérek. |
|
|
|