A mindennapok startjai

Kifeszítem kabátomat, mint a szárnyat,
gyere Kedves, repüljük át az ifjúságot,
áramvonalas testtel madárt húzó,
tüdőt döglesztő, eltáncoló láthatárnak,
mégegyszer, mi mást tehetnénk, nekivágunk.
Szerelem süvít, kicsapja a hajnal ablakait,
fölkelsz, munkába rohansz, megfagy az ágyad,
didergek, pedig nyár van, pedig nyár van,
utánad lódul s lezuhan a szívem;
mint túlbő ruha, lötyög rajtam a magányom,
féligszívott cigaretták nyüzsögnek, fehér
férgek a délelőtt romlandó testében,
előttem papír, az ajtót szélesre tárom,
a mindennapok startjai, a nikotin-lucskos álmok
röptetik dübörgő szívem. Egy kört a szerelemért:
a könnytől maszatos estékért, a szív alakú
ajkakért, a kocsmaasztal fölött ringó lampionokért,
a gerincemnél imára kulcsolt utcasarkokért,
az olcsó mozi rámcsukódó szemhéjáért,
a tél boxeres ökléért, a sivatag-ízért a számban,
mint külszíni fejtés után vöröslő falú
gödrök felbőgnek, csupa rom a táj.
Egy kört a cimborákért: a tudást száraz gigával
nyeldeklőkért, a nyáron hólyag-háttal aratókért,
a malteros ládát cipelőkért, az egy-nadrágos,
egy-hitű elszéledt barátokért, a kimaradtakért,
a lemaradtakért, a felbüfögő ecetes borért.
Egy kört a mámoros csavargásokért: a művészet
émelyéért, a becsapott kamaszért, már tudtam,
hogy nem leszek hegedűművész, bütykös kezemet
lóbáltam, horkanó, méregzöld tengeritáblák közt
jöttünk anyámmal s levél a zsebemben az Egyetemről,
hogy helyhiány miatt, sajnos… fölöttem megdermedt
őszi ég, tanyakút gerince nyaklik, s nekivágtam
összehúzott gyomorral s kifordított barna ruhában
az ifjúságnak s „vendéghallgatóként” Pesten
csontig fogyva az eljövendő világot kerestem.
Egy kört az eljövendő világért: a nagy medencéjű
hajnalokért, az álom nyoma csillog a füvön,
tizenhárom évem virradatig hallgatózó romantikája,
betöretlen csikók nyers tavaszi szélbe szimatolása,
pányvák elől menekülő nyakak árvasága, most is látom,
látom, amíg élek önkéntes sereged, Szocializmus.
Röpülj szívem, kudarcra, csodára ne bízd magad,
keserű füst ne csapjon égig életem nyomába.
Mint a láthatáron kifulladt tüdejű gépek,
mindennap hazatérek, mindennap hazatérek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]