Albatrosz bevásárlószatyorral

Totyogok, mint albatrosz a fedélzeten, fölfele a Csatárka utcán, télen-nyáron, kezemben egy bevásárló- szatyor, most tél van, kétoldalt a kerítés hajókorlát, túlnan zúg a tenger, fenn végtelen az ég, de nem nézek se oldalt, se föl, csak előre, mindig előre, orrom piros iránytű, elszántan követem, mint egy felfedező! Bizony ám, mert belül mindenki tud repülni s mindenki egy nagy utazó! Én meg pláne, délelőtt így tizenegy és féltizenkettő között, ahogy caplatok a boltba, mert nem az idő számít és nem a hely, mindenütt ott zúg a tenger, fölötte a halhatatlan kalap: az ég, azzal köszönünk Istennek jó reggelt és jó estét, s ami közte van, az a miénk, s elvisszük magunkkal. Szárnyam begyűrve a matróztrikó alá, hű iránytűm az orrom, azon lélegzek, kicsit szörcsögve, kicsit taknyosan, de már nem kell más iránytű, mivel már nincs is más irány, mint ami felé totyogok, itt lent a földön, hol máshol? És köztetek, albatrosz bevásárlószatyorral, s mint egy verssort mormolom: „Tej, kenyér, felvágott, disznósajt és élesztő…” Csupa fontos dolog, mind kell a nagy útra, az utolsó nagy utazásra, mikor majd fölfedezem a Semmit, mint előttem már annyi nagy utazó, s ahonnan még nem jött vissza senki! De most még csak gyakorolok, izmot edzek, lelket edzek, szoktatom szívemet, mint az a drága, s tényleg nem oly nehéz, s szoktatom a világot is, hogy ne sírjon nagyon, ne hullasson hamis könnyeket, mert mi van, ha esetleg visszajövök? Három nap múlva? Bizony ám, akkor mi van? Óvatosan kipróbálom a repülést is, hogy ne érjen készületlenül a mennybemenetel, lábujjhegyre állok és elrugaszkodom a járdáról. Még nem tökéletes. Körülnézek, látta-e valaki? Nem akarom, hogy idő előtt kitudódjon, s hogy kiröhögjenek! Nevessenek csak a totyogásomon, a bevásárlószatyromon, piros orromon, majd meglátjuk, ki nevet a végén. Addig vidáman köszöngetek a halhatatlan kalappal: jó reggelt, jó estét mindenkinek! Én már itt is vagyok a boltban s elrejtőzök boldogan a teli polcok között, szimatolok, szaglászok, megsimogatom a konzervdobozra festett nyári almát, csipegetek a sajtból, most nem érek rá meghalni, majd holnap talán! Ha lesz holnap.