Egy kis szabadesés

Egy kis szabadesés reggel nyolc
és kilenc között, túl az evésen, vécén,
fürdésen, vagyis tisztán s tele gyomorral,
s tele hittel, illetve az előző napi
kiürítve, az első korty kávé, az első
cigaretta után repülök, vagyis
zuhanok a felpumpált vérnyomás
szárnyán, amely ötpercenként visszaesik
száz per nyolcvanra, de ki tagadhatná,
hogy repülés ez is, az mindegy, hogy lefelé,
de szabadon, és ez a fontos, mindegy
az irány, hiszen a tér végtelen, még
kis szobámban is, bizony, végtelen,
repülés közben ámulva észlelem ezt is,
míg agyam a koponyatetőhöz préselődik,
benne préselődik a világ vagy csak
az a része, amely belefért az agyamba,
fosszilis lelet, vers lesz belőle, krétakorból
feladott távirat, tudósítás egy másik
krétakornak, zuhanás közben viccelek,
van időm: örülnek majd a krétapornak,
közben kávét kortyolok, rágyújtok,
megállok lebegve, kinézek az ablakon,
a telefont hipnotizálom: szólaljon meg,
mert minden ürügy jó, hogy abbahagyjam,
az ablakon köd-függöny, a telefon
néma, sóhajtva, beletörődve folytatom
a zuhanást, megpróbálom élvezni,
ahogy a megerőszakolt nőknek
tanácsolják, csak egy kicsit sikerül,
pedig hát amúgy profi lennék, elég
régóta űzöm az ipart, ami abból is
kitűnik, hogy kívülről látom magamat,
de aztán lehunyom ezt a külső
szememet, belülről szebb vagyok,
s milyen kár értem, ezen könnyezve
elérzékenyülök, tocsogok az önsajnálat
tengerében, miért, ki sajnáljon, ha
én nem, ki látott engem, ez is
milyen ismerős, de azért még igaz,
de én már egy picit modernebb
vagyok s nem erőltetem, hogy szeressenek;
nem azt mondom, hogy tojok rá,
de idegesít, ha benyálaznak,
az a sok nyálas csók, ami itt
elcsattan naponta az emberiség
homlokán, míg közben rakásra döglenek,
s mi közben kávét kortyolunk, cigarettára
gyújtunk a fűtött szobában, akkor már
őszintébb, ha magamat sajnálom,
tiszta szívből, sírva és átkozódva,
hogy milyen kár lesz értem, micsoda
veszteség, ha egyszer majd földet érek!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]