Elmúlás ellen babérlevelet

Elmúlás ellen babérlevelet morzsolok, jön a kutyám, tüsszögve megszagolja, gyanakodva néz: játék vagy kitolás? Úgy dönt, hogy játék, mert győz benne a szeretet, mindig győz, hogy majdnem elszégyellem magam, s játszom a kedvéért: bekapom a babérlevelet s elrágom fintorogva, s hozzá képzelem a bablevest, adok neki is a levélből, kiköpi s nem képzel hozzá semmit, végül is egy kutya, s fogalma sincs az elmúlásról, homályosan érzi, hogy elborult az arcom, az elmém, hozza a labdát s vigyorogva döfködi a térdem: ezt játsszuk! Majd szinte körbe- mutat a kertben: a nyarat játsszuk vagy együk meg a vízcsapnál fürdőző rigókat vagy a szomszédban szőrt meresztő macskákat vagy a kerítésre tekeredő virágokat! Rábólintok, helyes, játsszuk azt, hogy élünk!