Egy rossz mozdulat, és lő a reuma!

Egy rossz mozdulat, és lő a reuma! Összerogyok úton és útfélen, és ez nem csak amolyan költői duma, fogcsikorgatva cserélem a pózokat: kicsit fel, kicsit le, majd jobbra; bár belülről lőnek, elmehetnék, gondolom közben vigyorogva, westernfilmbe főszereplőnek! Ez az én mozim, melyben egyedül játszom a tragédiát és komédiát, bukdácsolok a halhatatlan vásznon, sírok s mutatok i-át, talán, hogy ne gondoljak addig se a kínra, talán egy kicsit bolond vagyok, s a Nagy Forgatókönyvben meg vagyon írva, hogy a végén meghalok. De addig játszom, például azt, hogy élek s vagyok halhatatlan, keservet, örömöt könnyedén cserélek, bújok száz alakban, mi elől, ki elől? Most a reuma lő, hátha nem talál, bohóckodva és cikázva szem elől veszít a halál!