Az alaszkai farkas
| Már harmadik éjjel zengett a vonítás, |
| tu-tú-tu, tu-tú-tu, szinkópásan visszaverődött |
| a hold tányérjáról, bolgár ritmusba |
| törve pattogott a házfalak közt, meg- |
| csúszott kanyarogva a papok mini- |
| stadionján, nagyot huppant a kemping |
| sátrain, talán a tóra is kimerészkedett, |
| de mindenesetre visszajött s zengett |
| fáradhatatlanul. Először azt hittem, |
| álmomban hallom, szoktam ilyet álmodni, hogy |
| én vonítok, azután azt hittem, hogy a kutyám, |
| de ő horkolt, mint egy gőzfűrész, szörcsögve, |
| bugyborékolva, teljesen háziasítva, mint egy |
| családtag, vagyis hogy néha versenyben |
| fújjuk a kását, míg a feleségem meg nem |
| unja, átnéztem rá is óvatosan, nem ő volt, |
| édesen aludt, s már gyanakodni kezdtem, |
| hogy mégiscsak álmodom az egészet, |
| s azt is álmodom, hogy ébren vagyok, ilyet is |
| szoktam álmodni, ébren is, nyitott szemmel, |
| talán azért lettem költő, hogy egyszerre |
| vagyok két helyen, ami normális emberrel |
| nem fordul elő, de visszatérve a vonításra, |
| tőlem függetlenül szólt, kívül zavaros |
| érzékszerveimen, vagyis a valóságban, bár |
| amelynek én is része vagyok, de hagyjuk, |
| elég annyi, hogy már harmadik éjjel nem |
| tudtam aludni s elhatároztam, hogy |
| kivételesen alaposan utána járok. |
| Először Czár Laciékhoz mentem, de náluk |
| tacskó van s nem vonít, azután Kapuvári |
| Marciékhoz, náluk meg macska van, |
| s kizárólag nyávog, ahogy rendes emberekhez, |
| illetve macskákhoz illik, s nagyon |
| örülnének, ha megszűnne ez az idegesítő |
| vonítás, mert ők sem tudnak aludni. |
| Azután Farkasházyékhoz mentem, aha, |
| itt lehet a háza, ki van írva a névtáblára, |
| de miért doktor? Ám senki sem volt otthon, |
| az ajtón cédula: „Kulcs Pákozdyéknál!” |
| Átmentem oda is, se kulcs, se farkas, |
| és ők se tudnak aludni. Mentem tovább, |
| a Három Nyárfa kocsmába, és ekkor |
| megláttam: a középső nyárfa alatt aludt, |
| szép fejét a lábára hajtva! Suttogva |
| beszéltem a pincérrel, igen, az övé, még |
| ma elviszi, már többen is panaszkodtak, |
| menjek nyugodtan haza, nem kínozzák, |
| nem beteg, csak nem tud ugatni, mivel |
| farkas, csak vonítani tud. A kerítésnél |
| még visszafordultam s imígyen szóltam: |
| „Nem férsz bele e világba, pedig gyönyörű vagy, |
| csak más a hangod, mint amit még el tudunk |
| viselni errefelé. Tudom, én is fújtam: |
| lehet bőre barna vagy fehér… a tiéd |
| álomszép kékesszürke, s csak e versbe férsz |
| bele. Ez is több a semminél.” És a vége? |
| Most már nyugodtan alszik mindenki, |
| csak én riadok fel: valami hiányzik. |
|
|