Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot, s a régi verkli pattogva beindul, a rigó kiköpi a téli szutykot, csőrt csücsörít s fütyül bolondul, a rügyek apró rajzfilmgyárak: megrajzolják a millió levelet, szuszog, dohog a vakondjárat, megindul a forgalom odalent, a nárcisz kis pöckét kinyomja, a kapkodva vetkőző égre mereszti, a vadrózsának tavalyi a rongya, hullna már, de még nem ereszti, dagad az akác nyakán az ér, az éltető nedv lüktetve kering, bámulok a kertben ösztövér, apadó hitemmel, s megtelek megint együgyű csodával, éltető nedvvel, s kinövök a földből, mint a bokrok, s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel: jól van, Isten, kapsz egy libacombot!