A vers már túl van minden forradalmon

A vers már túl van minden forradalmon,
ásítva nézi e toldozott-foldozott forradalmat!
Az üres papíron katedrálisok épülnek-omolnak,
sóhajtásomból só rakódik a kedves arcra,
játék ez is, tudom, grimasz a vesegörcs után,
utcakővel bevert kirakat, mögötte hivalkodik
a megfizethetetlen luxus: a jóság, a szeretet,
a türelem, a becsület és a többi, amire már
csak halványan emlékszünk, félborjúként
felfüggesztve lóg a kereszten, amiért eddig éltünk;
mitől van kedvem játszani, szavakkal vacakolni?
Mégis a vers lehet Isten szájába dugott hőmérő,
vagy utolsó korty a végleg eltűnő ivóvízből.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]