Ez a csöpögős orrú ősz

Ez a csöpögős orrú ősz itt ért utol Szárszón, a postára ballagtam éppen a napilapokért. – Szia! – köszöntem neki. – Szia, ősz! Hogy vagy? – Szcsrr! – szörcsögött bánatosan, és tény, hogy csöpögött minden lukból, menekültek a kutyák, a macskák kényesen mosakodtak, a rigók pislogva a fejükre húzták a fészküket, csak én és a vasúti sín nem bújtunk sehová, vonultunk hármasban, párhuzamosan, ki-ki elmerengett a saját baján, a vasúti sín az elgurult fejű költőn, a csöpögős orrú ősz, hogy mennyi a sírnivaló, én azon, hogy miért halunk meg egy kicsit minden ősszel.