Helyetted élek, azt hiszed?

Helyetted élek, azt hiszed? Azt képzeled, hogy helyetted él a költő? Szememmel nézel, fülemmel hallasz, orrommal szimatolsz, tüdőmmel lélegzel? Együtt ejtjük teherbe a Múzsát, szuszogva, lihegve a kuplerájban, de a nemibeteg-gondozóba már egyedül járok? S ha náthás vagyok, rosszkedvű, vagy eliszom az eszemet? Akkor is velem repülsz? Egészen a pocsolyáig? Esendő vagyok, mint mindenki, s nem biztatlak semmire, mint az öntapadós Isten. A költő nem művese, s nem lélegeztető gép.