Ez a tányérképű szeptemberi hold

Ez a tányérképű szeptemberi hold álmos kíváncsisággal követ, reggel tejért ballagunk a boltba, azután kiülünk a tópartra, nézegetjük a vizet, lassan átmos őszi nyugalma, neki az arcát tükörben, nekem a lelkemet, bámulunk lustán a nyár után, nagy tarka lepkeszárny, hova tűnt, majd azon is elmerengünk, hogy mivé lesz ez az őszi zűrzavar, hiába tudjuk, fel sose fogjuk, majd leborotválja a tél a vízből kiálló sörtét, torzsat, holdat, zűrzavart, a hegy mögött már feni fagy-élű kését.