Totózzon! – búgja a vadgalamb

Totózzon! – búgja a vadgalamb, a nyárnak támasztva a hátam derűsen hallgatom az égi intést, világosan értem a madarak nyelvét, egy légkalapács-fejű harkály megsorozza a fát: ratatata, a kukac gumi sikolya elpattan, a varjú fékcsikorgása recseg, a verebek kávét darálnak uzsonnára, és a seregélyek sípládát csinálnak a mogyoróbokorból; szállj be te is, énekelj velünk – hívogatnak, de eszemben sincs versenyezni, bölcsen befogom a szám, s megvetően lepöttyint egy rigó.