Vadgesztenye koppan a fejemen
Vadgesztenye koppan a fejemen, itt az ősz, |
na, ez aztán elcsépelt költői téma! |
A vadgesztenyét mindenesetre zsebre vágom, |
ajándék ez is, vagyis ingyen van, mint |
a levegő, vagy a fák aranya, vagy a bokor |
sün-szuszogása, mohón begyűjtök mindent, |
jó lesz még – mikor is, mire is? Jó lesz |
bizony! Madár fürdik a kerti csapnál, |
kutyafej nyúlik ki a kerítésen, körte |
bimbamoz, dió pislog manószemként |
a ráncos szemhéj mögül, elteszem ezt is |
a többihez, hogy a végén ne üres kézzel menjek. |
|
|