A múzsa noszogat

A Múzsa noszogat, R. P. szájával szól: „Miért hagytad abba a versírást?” A Rádió egyik stúdiójában állunk, kétfelől a zongorára dőlve, berezonál tőlünk a közömbös hangszer, rutinosan, ahogy egy jó márkához illik. Rezdülök én is, csikorogva, először a fogamban az ideg, azután a fejbőröm, hömbölyögve szűkül a gyomrom, sziszegve leereszt a tüdőm, a szívem bokszkesztyű, behúz egy jó nagyot, bordámban a csontok összekoccannak pengve, két vesém egymást fényképezi, két japán, lesből, a májam síkosan menekül, beleim rátekeredve fojtogatják, a csigolyák görcsösen markolják a gerincvelőt, két golyóm összebújik vacogva, térdem aludttejjé válva megroggyan. Oké, Múzsa! Kezdődhet a dal!