Már öregebb vagyok, mint Kosztolányi
Már öregebb vagyok, mint Kosztolányi – |
De mire jó e buta hencegés? |
Könnyű a halottak vállára állni, |
mi lesz nagyobb, csakis köztünk a rés! |
|
Az idő szemétdombján kotkodálni |
ki bír tovább, bizony édeskevés; |
verset, percet magunk alá csinálni, |
nevetnivaló e mennybemenés. |
|
Legyél újra apánk, s mi gyermeked, |
hajolj át szépen időt és teret, |
csinálj csodát, mert itt maradtunk árván. |
|
Ne intsd, ne mondd, hogy már nem akarod, |
véreid vagyunk, mai magyarok, |
magunkat látjuk sírodat kitárván. |
|
|
|