Már öregebb vagyok, mint Kosztolányi
| Már öregebb vagyok, mint Kosztolányi – |
| De mire jó e buta hencegés? |
| Könnyű a halottak vállára állni, |
| mi lesz nagyobb, csakis köztünk a rés! |
|
| Az idő szemétdombján kotkodálni |
| ki bír tovább, bizony édeskevés; |
| verset, percet magunk alá csinálni, |
| nevetnivaló e mennybemenés. |
|
| Legyél újra apánk, s mi gyermeked, |
| hajolj át szépen időt és teret, |
| csinálj csodát, mert itt maradtunk árván. |
|
| Ne intsd, ne mondd, hogy már nem akarod, |
| véreid vagyunk, mai magyarok, |
| magunkat látjuk sírodat kitárván. |
|
|
|