Elég egy oldalpillantás

Elég egy oldalpillantás, s eltűnik a nyár, ősz kapaszkodik vérző körmökkel a ház falán, a borostyán közt bogárhulla, madármúmia, tudja jól a nyári sereg, hogy el kell múlnia, de kinőtt, röpült, mászott mégis boldogan, mert e kurta végtelenben neki dolga van. Rábiccentek megnyugodva, mint egy imára, én is ilyen árnyat vetek az idő falára, ha majd egyszer oldalt pillant lustán az Isten, recehártyájára ég a testem.