Vers séta közben

Cica surran a dáliák között puha testtel, megfeszülve követem őt véres kutyaszemmel. Lecsapok rá, képzeletben, törik finom csontja, szőrt köpködök, éles fogam piros vérét ontja. Csak egy perc, csak egy villanás, vér íze a számon – s becsukódik a szakadék a feltörő vágyon. Továbbmegyünk, mintha semmi nem is történt volna, az elszakadt pillanat is szépen egybeforrva. Ugrik tovább a képzelet újabb látomásra: a kertben az öreg pincék baszó kecske-háta.