Lapszéli vers

Se elöl, se hátul, se fönt, se lent, ülök a kert közepén. Közepesen hull a fény. Semmit se jelent, csak zöldell a levél, önmagával azonos. Engem is kimos, majd megszárít a szél, minden zavaros ügyemből a derű s a nyugalom önmagamra cserél. Boldogan hagyom. S az öröm magába temet. Mint fiát az atyja, Horatius simogatja a fejemet.