Timár Béla halálára
| nem tartózkodott Budapesten. |
|
| Vagy lehet, hogy éppen félrenézett, |
| mit számít neki egy élet. |
|
| Mit számít neki egy halál, |
| fásultan öröklétet zabál. |
|
| Ha Ő teremtett, mért hagy el a végén? |
| Döglegyek másznak a képén. |
|
| Mért nincs, ha van, keserű felnőtt |
| gyerekként mért káromolom Őt? |
|
| Nem kellene ezt is a többihez írni, |
| s összepréselt szájjal szótlanul kibírni? |
|
| Hogy ajándék minden, ritka ünnep, |
| hogy élve leéljük életünket. |
|
| Hogy mindig más hal meg – ócska vonat, |
| kattog fejemben a gyáva gondolat. |
|
| S mennyi trükk van még, befalazott ablak – |
| Eltűnt barátom, száraz szemmel elsiratlak. |
|
|
|