Vad versenyfutás

Vad versenyfutás a bőröm alatt, legelöl merészen a szív halad. Kihagy, nagyot üt, zsibbadva fáj. Alig lemaradva követi a máj. Duzzad, dagad, szétfolyva lohol, robbanva hajtja az alkohol. Leégett őserdőként füstöl a tüdő, ájultan üszkösödik a bent rekedt idő. Kövesedik a vese, pliocén lelet, marokkő, amivel vadászni lehet. És az agy, ahol trónol az ész, bedöglött plasztikbomba az egész. Mit számít, hogy felkel vagy lemegy a nap? Minden szervem a cél felé szalad.