Szitakötő-Krisztus tapad a falra
| Szitakötő-Krisztus tapad a falra, |
| csak én képzelem így – ő napozik; |
| megkettőz mindent buzgón az agyam, |
| összekeveri a hamisat s az igazit, |
| makacsul új dimenziókba nyúl át, |
| az egy-idő bugyra is kevés neki, |
| a biztos anyag mögé sejt másikat, |
| teljes hazáját sóváran keresi; |
| kilesek az ősi bölcső peremén, |
| mely ringat millió éve már, |
| melyben születik, meghal, napozik, |
| fű, fa, virág, ember és bogár, |
| és világos és tiszta törvények szerint, |
| agyunkba préselve: tudjuk a szabályt; |
| csak néha dugunk ki periszkópként |
| rászögelt Krisztussal egy keresztfát. |
|
|