Bárcsak élnél még, kormos pista

Bárcsak élnél még, Kormos Pista, s ne kéne írni rólad verset! Hallgatnám dörmögő nevetésed, a szívből jövő férfias-rekedtest, s ne ezt a süket csöndet, ne ezt a nyálkás ó-szájú semmi-tátogást! Hogy tátogok én is, s mert hiányzol, elcsikorgom e vers-káromkodást.