Szamarkandból egy szamovár
Szamarkandból egy szamovár, |
Ohridból egy török szőnyeg |
köszönt vígan reggelente, |
s együtt biccentünk az időnek, |
|
amely, íme, hová is lett, |
ők maradtak emlékeztetőnek, |
s ha nem leszek, emlékeznek rám: |
egy szamovár s egy török szőnyeg. |
|
|
|