Már van, hogy le se írom a verset
Már van, hogy le se írom a verset, |
csak elmormolom magamnak. |
Mint egy imát, vagy mint egy dalt, |
ahogy gyerekkoromból maradtak. |
|
Mikor jó volt felébredni reggel, |
és jó volt lefeküdni este, |
kíváncsian várva a holnapot |
az éj takarója alól kilesve. |
|
|
|