Már van, hogy le se írom a verset

Már van, hogy le se írom a verset,
csak elmormolom magamnak.
Mint egy imát, vagy mint egy dalt,
ahogy gyerekkoromból maradtak.
Mikor jó volt felébredni reggel,
és jó volt lefeküdni este,
kíváncsian várva a holnapot
az éj takarója alól kilesve.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]