Szívem dobog, karórám ketyeg

Szívem dobog, karórám ketyeg, így mérjük tiktakkolva az időt, szívemet az Isten, órámat én húztam fel, most füleljük, hogy melyik jár le előbb. Bátran dobolunk az űri csöndbe, az se baj, ha onnan nem jön vissza szó, hadonászik körülöttünk meggyfa-, almaág, felhúzva a világ: megannyi nagy- és kismutató!