A víg pesti barátok
A víg pesti barátok a Síposban |
merengve isszák most a sört, |
csendesen izzadnak a nyár szoknyája |
alatt, az egyik erre gondol, a másikban |
már ágaskodna a kedv, de lekókad, |
mint a cigányok vonója, vigasztalásul |
verseket motyognak, majd egy kicsit |
megváltják a világot, majd a zenéről |
és egyéb művészetről is szó esik, majd |
elfonnyad ez is a túl forró levegőben, |
s bánatosan nézik az üres székemet. |
|
|