De szép vagy, repülőgép
De szép vagy, repülőgép! Suhansz, fickándozol, |
mint a delfin az ég nagy akváriumában. |
Magányosan és mégsem egyedül: veled repül |
a szemem, a szívem, szárnya nő a kertnek, |
megszabadulunk egy boldog percre a földi |
nyűgtől, a sárba rántó nehézkedéstől, fölemeled |
a fejem s unszolsz, hogy nézzek bátran a napba! |
|
|