Most a halottak is főznek
Most a halottak is főznek, körülállják |
a bográcsot, mint régen, gallyat törünk, |
hagymát vágunk, krumplit pucolunk, |
vödörben hűl a sör, a bor, a szóda, |
koccintunk, kortyintunk, Kormos felöltözve, |
Gáll fürdőgatyában, az öcsém fénylő arccal; |
szemembe csap a füst, nyelem a könnyeimet, |
átsüt rajtuk a nap, nincs-kezükkel hadonásznak, |
nincs-gigával kortyintgatnak, szólnak hozzám: |
„Csípős legyen! Még most is a nyelvünkön van az íze!” |
|
|