Most nem érdekelsz, kifacsart idő
| Most nem érdekelsz, kifacsart idő, |
| fenekemen száradó tojáshéj! |
| Megszültél, de csibéd kibújt belőled, |
| nézd, fején hetyke a taréj! |
| Már úgy gondolom, lehet, csibe-ésszel, |
| hogy addig vagy, amíg én vagyok, |
| hogy lenyellek mohón, űri táplálék, |
| de nyomod máris a fűben ragyog. |
|
|