Most nem érdekelsz, kifacsart idő
Most nem érdekelsz, kifacsart idő, |
fenekemen száradó tojáshéj! |
Megszültél, de csibéd kibújt belőled, |
nézd, fején hetyke a taréj! |
Már úgy gondolom, lehet, csibe-ésszel, |
hogy addig vagy, amíg én vagyok, |
hogy lenyellek mohón, űri táplálék, |
de nyomod máris a fűben ragyog. |
|
|